Rólam

A nagykorúság határán ért a rendszerváltozás, világra nyitott fiatalként engem is megérintett a szabadság, a nyitottság, a remélt demokrácia és egy igazságos társadalom eszméje. Olyan pedagóguscsaládban nőttem fel, ahol a közösség szolgálata magától értetődő volt. Fiatalon is kerestem hát, hol, hogyan tudnám hasznossá tenni magam úgy, hogy a felvidéki magyar közösségnek a megmaradását és felemelkedését is szolgáljam.
Közgazdasági akadémiát végeztem, munka mellett pedig médiakommunikáció szakon folytattam egyetemi tanulmányokat, de nem zárkóztam el a politikától (Együttélés). Huszonévesen – többedmagammal – szükségét éreztem, hogy országos magyar ifjúsági szervezetünk is legyen, fiatalokra szabott programmal, ifjúságpolitikai célokkal, így 1998-ban alapító elnöke lettem a Magyar Ifjúsági Közösségnek, mely ernyőszervezetként rövidesen az egyik legismertebb felvidéki magyar ifjúsági szervezet lett. Útjára indítottuk a nyári szabadegyetemeket, melyeket a hozzánk hasonló magyarországi és szlovák konzervatív-keresztény értékrendű ifjúsági szervezetekkel közösen valósítottunk meg. Együtt próbáltuk meg a bizalomépítést, térségünk európai jövőjének alakítását. Magyar – szlovák politikusi párbeszédet kezdeményeztünk, egy asztalhoz ültettük például Mikuláš Dzurindát és Orbán Viktort, de művelődési táborokat is szerveztünk. Én és a MIK is fontosnak tartottuk, hogy olyan politikai irányvonal alakuljon ki Szlovákiában, amely identitásunk megőrzése és tiszteletben tartása mellett a szülőföldön való megmaradásunkat is lehetővé teszi.
Civil társulások munkájába is bekapcsolódtam, szerveztem többek közt A Demokratikus és Nyitott Társadalomért Polgári Társulás munkáját, mely az első kísérleteket tette a hivatali magyar nyelvhasználat meghonosítása érdekében. Voltam A Gyermek és Ifjúsági Alap elnökségének tagja, a Magyar Ifjúsági Konferencia tagja, , jelenleg pedig a Rákóczi Szövetség elnökségi tagjaként, valamint a Pro Civis polgári társulás elnökeként segítem közösségünket..