Ma lenne 78 éves Duray Miklós, a jogvédő, a tanár, az író, a politikus és az ember.
Születésének napján egy csillagszilánk hasította be a felvidéki magyar közösséget, mely egy olyan utat mutatott, amin nemcsak neki, de véleményem szerint nekünk is végig kellene mennünk. Az út végén pedig hazát teremthetnénk közösségünk tagjainak.
Miklós az utat nemcsak politikai értelemben látta, de a tájegységeinkre jellemző hagyományoknak megfelelően, térségi szinten is ismerte.
Kristálytisztán látta a felvidéki magyarságot, a közösség lelkületét, annak mindennapi gondjait, de azt is, hogy milyen különleges kincsekkel rendelkeznek régióink.
Geológusként tanulmányozta a föld szerkezetét, annak mélységi rétegei adták az alapot neki arra, hogy a társadalmat sem csak természetes valójában, hanem szerkezeti rétegeiben is pontosan ismerje.
A mai napon, számomra visszaemlékezésként a sokrétű tevékenységei közül a legfontosabbat nem a jogvédelmi tevékenysége vagy az Együttélés politikai mozgalom megalapítása vagy akár a civil szervezetek létrehozása jelenti, hanem a közösségünk azon ismerete, amelyet legjobban, az általa írt, Csillagszilánk és tövistörek című mesekönyvben találunk meg.
Cérna Géza vándorlása, az ő útja, nekem Duray Miklós önvallomását jelenti, ahol a lelkének egy fontos részlete csupasz valóságában jelenik meg.
Az ő útja véget ért.
Csillagszilánkból lett örök csillag, mely az utat nemcsak Cérna Gézának, de nekünk is pontosan kijelöli!
Őry Péter
(megjelent a Felvidék.ma portálon)